Kemény Gábor (1883-1948)

Kemény Gábor, akit az utókor – halála után még 15 évvel – „a nagy magyar pedagógusok” közé sorol, aztán elfelejti, Szarvason születik 1883. június 1-én, iparos /szabó/ családból.

Középiskolai tanulmányait Szarvason végzi. Vándor Jenő „Kemény Gábor indulása” című tanulmányában elmondja, hogy már a diák Kemény Gáborban jelentkezik a pedagógiai hajlam. Az óra közötti szünetekben tanítja gyengébb diáktársait. Pályadíjat nyer egy hazafias tárgyú költeményével. Szerkesztője a „Zsengék” című iskolai lapnak. Később, híressé váló két osztálytársával, a költő Gyóni Gézával és a drámaíró Katona Sándorral önképzőkört alapítanak és lapot adnak ki. Mind a három – mint diák – ír a Képes Családi Lapokba. Kemény Gábor és Katona Sándor közösen írnak színdarabot, melyet egyenesen a Nemzeti Színháznak ajánlanak fel, - de az elutasítja. Ebben az időszakban, a különben jó előmenetelű Kemény Gábor bizonyítványa leromlik, de összeszedi magát és jelesen érettségizik. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsvárt végzi. 1906-ban szerez tanári és bölcsészetdoktori oklevelet.

A Kenyeres Ágnes-féle Magyar Életrajzi Lexikon szerint Kemény Gábor 1907-ben a soproni Lähne-Intézet tanára. A következő évben – 1908-ban – már a tordai Unitárius Gimnáziumban tanít, - egészen 1918-ig.

Hogy a szarvasi születésű és Kolozsvárt tanuló ifjú mikor kerül kapcsolatba az Unitárius Egyházzal, azzal életrajzírói nem foglakoznak. Áttérésének éve is ismeretlen. De, ha azt vesszük figyelembe, hogy a felekezeti iskolákban csak az azon hiten levő tanárok taníthatnak, akkor Kemény Gábornak 1908-ban már unitáriusnak kellett lennie. Unitáriusnak említi az Embernevelés című lap 1948. júniusi száma. Az Unitárius Élet szerint temetésén Barabás István, akkori budapesti lelkész búcsúztatja. Kemény Gábor a tordai Unitárius Gimnáziumban – az akkori kor szokása szerint – beiktatási ünnepélyen foglalja el tanszékét. Ezen a nyilvános ünnepélyen – Köte Sándor szerint – a „Család és iskola” címen tart felolvasást. Tanít latint és magyart. Osztályfőnöke az I. osztálynak. Tanártársaival részt vesz a város kulturális és társadalmi életében. Ír a helyi lapba, családokat látogat és Sophokles drámáiról készít dolgozatot.

1912-13-ban a párizsi Sorbonne Egyetem hallgatója. Itt klasszika , filológiai és pedagógiai előadásokat hallgat. Látogatja az iskolákat és a könyvtárakat. Részt vesz a francia gyermektanulmányozók előadásain. A Sorbonne Egyetemen ismerkedik meg Rousseau pedagógiai elveivel, de foglakozik a svájci és a belga neveléstudománnyal is.

Visszatérve Tordára – amint Kiss Árpád írja – lélektani szemléletű pedagógiát folytat, mely erős szocialista tartalommal telítődik. 1918 őszén megszervezi a Polgári Radikális Párt helyi csoportját. Ezért, és mert haladó világnézettel és társadalmi felelősségérzéssel rendelkezik, 1918-ban a Károlyi kormány alatt főispánnal nevezik ki. Vándor Jenő úgy ítéli meg, hogy ezért lesz főispán, mert „a szegény vasúti bakter fiát is azzal a mértékkel méri, mint a legelőkelőbb mágnásét.”

A forradalom leverése után Békéscsabán, a leánygimnázium tanára. Kiss Árpád szerint nem sokáig tanít. Megromlott egészségi állapota, főként megromlott látása miatt nyugdíjba kényszerül. Budapestre költözik. Itt lakik 1922-től, haláláig, 1948 május 15-ig. E 26 év lefolyása alatt főispáni nyugdíjából és írói munkásságáért járó tiszteletdíjakból él.

Az 1945 évi háború vége Budapesten éri. Az a rövid 3 év alatt, ami számára ezután adatott, különböző tisztségeket tölt be. Így elnöke, majd 1946-tól díszelnöke a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének, alelnöke az Országos Köznevelési Tanácsnak, majd vezetője a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium elvi ügyekkel foglakozó főosztályának. Szerkeszti az Embernevelés című lapot, a Szakszervezet tudományos folyóiratát. Lássuk e laphoz való viszonyát.

Köte Sándor ismertetése szerint Kemény Gábor nézeteinek terjesztője az Embernevelés című folyóirat. E lap arra a feladatra vállalkozik, hogy tájékoztat a világ fontosabb köznevelési eredményeiről, a reformtervekről, a vitákról, a neveléstudomány új problémáiról, az elméleti munkában elért eredményekről és a vitatott kérdésekről. Sugár Béla arról ír, hogy Kemény Gábor a folyóirat köré tömöríti az ország haladó pedagógusait. E folyóiratban vázolja fel az iskolarendszer elvi és eszmei irányvonalát. Sugár úgy tudja, hogy Kemény Gábor e folyóiratban folytatott szakirodalmi munkásságának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja.

Mint pedagógus arra törekszik, hogy az iskolából töretlen lélekkel, szabad emberek kerüljenek ki. Lényegesnek tartja az iskolai és a szülői ház viszonyát. Kijelenti, hogy a szülőknek is kötelessége gyermekeik megismerése. Az iskola – mondja – csak akkor töltheti be feladatát, ha élvezi a szülők támogatását. Szerinte a sikeres nevelés fontos tényezője az iskola és a szülői ház harmonikus kapcsolata.

Hangoztatja, hogy az eredményes neveléshez elengedhetetlenül szükséges a gyermek fejlődését, sajátosságait szem előtt tartó módszerek alkalmazása. Így foglalkoztatja az iskolai értékelés, illetve az osztályozás problémája. Az iskolai osztályzást – írja Köte Sándor – társadalomellenes eljárásnak mondja, mely akadályozza az egyén kibontakozását. Kemény Gábor véleménye szerint – olvassuk Köte Sándor egy másik tanulmányában – a tanárnak megértéssel és szeretettel kell tanulmányoznia növendékeit és emberséges viszonyt kell velük kialakítani. Segíteni kell a gyermekek egyéniségének kibontakozását. Az év végén osztályozás nélkül kell megállapítani az előrehaladás mértékét.

A pedagógiai tevékenység vezető elvének a humanizmust mondja. Ő maga a legnagyobb nehézségek közepette is hisz az emberben, s mint pedagógus arra törekszik, hogy az iskolából olyan emberek kerüljenek ki, akik képesek az emberhez méltó társadalmi rend megteremtésére.

Már pályája kezdetén eljegyzi magát a haladó társadalmi mozgalmakkal. Fölemeli szavát a szociális igazságtalanságok ellen. Ahogy Alexis György írja, olyan nevelő és tudós, aki sokfelé ágazó munkásságában őszinte humanizmus és a szociális társadalom megvalósulásának gondolatát igyekszik kifejezni. Azonban tudományos munkáinak nagy része nem jut túl a haladó humanista polgári szemléleten. „Szocialista humanista” – jegyzi meg Kiss Árpád – „aki az értelmi mérlegelés alapján áll és világnézetének határi elmosódnak.”

          Köte Sándor szerint Kemény Gábor nacionalista ellenes. Keresi a dunai népek egymásratalálásának útját. Ezért tervez egy Dunavölgyi Pedagógiai Szemlét, mely a közös munkára figyelmeztetné a Duna völgye népeit.

Kemény Gábor széleskörű irodalmi tevékenységet fejt ki. Foglakozik szociológiával, irodalomkrikikával, művelődéstörténettel és vallásfilozófiával. Irodalmi munkásságának központjában a közoktatáspolitika, az iskolai nevelés és a pedagógiai kérdések állanak.

            Kilenc könyve és 418 tanulmánya jelenik meg. Kisebb-nagyobb tanulmányai 51 folyóiratban látnak napvilágot. Befejezetlen cikkeinek száma négy. Fordításainak száma hét. Kéziratban marad 10 tanulmánya. Rádióelőadásainak száma 16. a Keresztény Magvetőben 4 munkája jelenik meg. Több tanulmánya álnéven kerül kiadásra. Álnevei: Rab Imre, Törő Gergely.

            Kemény Gábort, Sugár Béla magas, szikár lobogószemű emberként írja le, aki mindenkivel szemben türelmes. Nagy tudása és meggyőző érvelése legendaszerű. Életrajzírói különböző tulajdonságait emelik ki. Alexis György társadalmi előítéletektől való mentességét méltányolja. Eszményképének az emberré nevelést mondja. Azt a pedagógiát, amely az egyéni és a közösségi értékeket együtt fejleszti ki. Béki Ernő Kemény Gáborban a magyar szellemi élet elnyomott, de haladó táborához való tartozást értékeli. Kiss Árpád azt jegyzi föl, hogy gazdag élete tele van gonddal, s a napos oldalon való tartózkodást hivatása és emberi erényei sohasem engedték meg. Nem szereti a méltósággal járó külsőségeket, nem ismeri a tudás gőgjét. Benne sohasem különül el a tudós a hivatását szeretettel űző gyakorlati embertől. Jausz Béla abban látja Kemény Gábor személyiségének nagyságát, hogy világosan látja a fejlődés vonalát és a jövő érdekében nem fél kiállni az igazságért. Szakonyi Péter szerint Kemény az elsekélyesedett idők maradi pedagógiájának merész bírálója.

Az 1948. március 15-én széleskörű pedagógiai munkásságáért Kossuth-díjat kapó tudós, az elismerő kitüntetés után még csak két napot ér meg. Kiss Árpád arról számol be, hogy temetésén sírjára a köztársasági elnök koszorúját az akkori közoktatásügyi miniszter helyezi el. A sírnál elhangzó gyászbeszédek a hivatalos Magyarország tiszteletadását fejezik ki.

Egykori lakóháza falán /XIV. Erzsébet királyné útja 11. sz./ 1983-ban emléktáblát helyeznek el. 1989. márciusban megalakul a „Kemény Gábor Iskolaszövetség”. Célja a nevelés haladó hagyományinak folytatása, fejlesztése, a szövetségbe tömörült iskolák közös érdekeinek képviselete, részvétel az oktatáspolitikai döntések előkészítésében, valamint az Embernevelés c. folyóirat újra megjelentetése.

Felhasznált irodalom:

Köte Sándor: „Kemény Gábor válogatott pedagógiai művei”. 1966.

Kiss Árpád: „Kemény Gábor”. Pedagógiai Szemle 1958

Vándor Jenő: „Kemény Gábor indulása”. Pedagógiai Szemle 1958. 7-8.sz.

Köte Sándor: „Kemény Gábor pedagógiai öröksége”. Magyar Ped. 1964.

Sugár Béla: „Emlékezés dr. Kemény Gáborra, szakszervezetünk első elnökére”. Ped. Lapja 1958

Alexis György: „Kemény Gábor halálára” Szabad Nép 1948. máj. 19.

Kiss Árpád: „Kemény Gábor 1883-1948” Köznevelés 1958. máj. 14.

Béki Ernő: „dr. Kemény Gábor” Fórum 1948. 6. sz.

Jausz Béla: „Megnyitó a szarvasi nevelőképzés 100 éves fennállásának évfordulója alkalmából”    M. Pedagógia 1964.

Kiss Árpád: „Kemény Gábor 1883-1948” Köznevelés 1948. június 1.