Thordai János  / 1597 . - 1639. jan. 13. /

Az Epiktetos és zsoltárforditó Thordai János 1597-ben született Tordán. Tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte . Tanári hivatására az Odera melletti Frankfurt egyetemén készült föl. Tanári állását 1626-ban foglalta el az "ismerd meg önmagadat" epiktetosi f'i­lozófiában központi helyet elfoglaló gondolat kifejtésével. Kolozsvári tanári müködésének ideje egybeesett a város polgáriasodásának folyamatával, a városi polgárok gazdagodásával, müvelodési. igényével és az u­nitárius polgárság világnézetének "gerincbetörésével."

Thordainak két jelentosebb munkája ismert: Epiktetos és zsoltár­ forditása.  Mindketto az 1627-ik esztendo terméke volt.

Epiktetos fordítása, a reneszánsz irodalom történetében - amint Keseru Bálint irta,- a legjelentosebb alkotásként jelent meg, mely az an­tik görög filozófia, közelebbrol Epiktetos munkáinak ismerojeként mutatta be Tordait.

Epiktetos egyike volt azoknak a görög filozofusoknak, akik nem gon­dolataik eredetiségével, hanem azok elterjedésével váltak ismertté. Epiktetos nem iró filozófus, hanem gyakorlati nevelo volt , kinek egyetlen munkája ismert, az Arrianos összegyüjtötte tanításai és beszélgetései.

Maga Epiktetos a középkori kereszténység elott ismeretlen volt. A keresztény kultúra csak a XVI.sz-ban fedezte föl és ekkor próbálta az antik bölcselot a maga képére átformálni. Az Arrianos összeállításában megjelent "Kézikönyvecske" az európai nemzetek nyelvére latinból ültetodött át. 1534-ben jelent meg az elso német, tiz évvel késobb az el­so francia kiadás, majd a század végén a holland és az angol  kiadás lá­tott napvilágot.  A munka elso magyar forditója 1825-ben Mokry Benjámin volt, de szövegrészletek már jelenek meg bornemissza Béter és Rymai János munkáiban  is . Azonban a teljes "Kézikönyvecskét" Thordai János

szólaltatta meg magyar nyelven.

Keserü Bálint Thordai Epiktetos forditó tevékenységét a polgári­asodás utját járó kolozsvárral hozta kapcsolatba. Elmondta, hogy az anyagiakban egyre gyarapodó kolozsvári unitárius polgárság életében ek­kor következett be a világézeti gerincbetörés. Ugyanis Dávid Ferenc radikális tanainak megsemmisitésére való törekvés idején Thordai azért szolaltatta meg Epiktetost, hogy annak a "külso bilincs" okozta gyöt­relmét a "belso szabadság" eszmélyével helyettesito nézetét a kor em­bere magára is alkalmazza. Keserü Bálint szerint a forditás  a XVI. sz . eszményeinek folytatásaként könyvelheto el.  Törvényszerunek itélte a kolozsvári antitrinitárizmusnak a polgári racionálizmushoz közeledo lépéseit, melyhez segitségül szolgált az epiktetosi filozófia is.

Thordai a kolozsvári iskola tanáraként fordította le az ótesta­mentomi idok legszebb vallásos költeményét, a zsoltárokat. Maguk a zsoltárok Dávid királynak tulajdonított vallásos versek  melyek az Isten és az ember együvétartozásának a gondolatát fejezik ki. Hangot adnak annak a reménységnek, hogy a hatalmas Isten törodik a gyöngének bizonyúló ember felett. A XVII.sz. végén élt szinmüíró, az unitárius Felvinczi György „a zsoltárokat magyar nyelven Thordainál szebben nem énekelte senki.”

A zsoltároknak a XVII.sz. elején volt még egy, a megelozo századból átnyúló értelmezése. Ahhoz a küzdelemhez való erotnyerés, amelyet a reformáció vivott a római egyházzal.  A mi vonatkozásunkban a visszafejlodésre kényszeritett unitarizmus az ortodox egyházzal.  Ennek az idoszaknak fo vallási témája Jézus Isten vagy ember voltának a kérdése. Az e kérdésben való állásfoglalás az elfogultság és türelmetlenség nyomait mutatta. Feledésbe merült a megelozo század közepén munkálkodott Sommer János prófétai jövöbelátása, aki nemcsak a vallási türelem igényével lépett föl, hanem kifejezésre jutatta azt a meglátást is, hogy az egyházak együtt fognak müködni Isten országának eljövetelén. Thordai zsoltárforditása is ezt a célt kivánta elérhetöbbé tenni. Stoll Béla azt emliti föl, hogy Thordai zsoltárforditása egyfelöl egyházi szükséglet kielégitését szolgálta, másfelol az unitáriusoknak a szombatosoktól való elhatárolását kivánta elomozditani. Keserü Bálint fölemlitette, hogy az elfeledett Thordai féle zsoltárok szépségére csak a XIX,sz,-ban jöttek rá Kriza János és Tholdy ferenc révén. Thordai újabkori fölfedezoi közt volt Kanyaró Ferenc , aki a munkát Bogáti Fazekas Miklós zsoltárforditása fölé emelte. Zentai Mária a forditásban jelentkezo sztoikus világszemléletre hivta föl a figyelmet. Szerinte Thordai forditásával változatosan mutatta be az ember bünös voltát, büntudatát és szenvedését.  Figyelmet érdemloen minösitette a rágalomtól és a hazugságtól való félelem hangsúlyozását és a gyarló emberrel szemben isten hatalmának és nagyságának érzékeltetését.

Thordai zsoltárforditásának népszerüségére jellemzo volt, hogy azt sokan lemásolták. Igy az kéziratos formában terjedt. A zsoltár Thordai forditásában liturgikus használatban meglehetosen ritkán fordult elo. Pedig érdemes volna azokat minél több helyen és több alkalommal használni. Keserü Bálint szóvátette, hogy a zsoltárforditásban föllelheto az antik kultúra alapos ismerete és annak uttöröként való alkalmazása. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a zsoltárforditással Thordai nemcsak egyházának tett szolgálatot, hanem az európai reneszánsz költészet eszméjének megvalósitását is elosegitette, akkor nem merülhet feledésbe, hogy Thordai a zsoltároknak ilyen jellegü forditását már három és fél századdal ezelött elvégezte.

Felhasznált irodalom:

Várfalvi nagy János: Az unitáriusok énekeskönyveirol. Ker.Magv. 1871.

Kanyaró ferenc: Tizenöt protestáns mü a XVI. és XVII. Sz.-ban. KerMagv. 1908. 4.füzet

Szabó T.Attila: Az Erdélyi Múzeum Egylet XVI.-XVII.sz.-i kéziratos énekeskönyvei. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1929.

Alszeghy Zsolt: A XVII. Század.  1935.

Pap Géza: Thordai János lengyel dallammintája. Irodalomtörténeti Közlemények, 1966.

Stoll-Varga-Tarnócz: Régi magyar Költok Tára. XVII.sz. Az unitáriusok költészete.   1967.

Zentai Mária: Rymai hatás Thordai János zsoltáraiban.  Act Historicae Litterarum Hungaricarum XIII. Szeged. 1973.

Keserü Bálint: Epiktetos magyarul a XVII.sz. elején.  Irodalomtörténeti dolgozatok. 34.füzet.