Szentmártoni Bodó János    / l590 v.1595 - 1648. dec.l3. /

Szentmártoni Bodó János egyike volt azoknak az unitárius papoknak, akik nem csak alkottak, de munkájuk fönt is maradt az utó­kor számára.

A Dicsoszentmártonban született Bodó János elobb születése helyén iskolafonök, -majd Tordán lelkész volt. Innen ment Torockó­szentgyörgyre, ahol egy évtizedig hódolhatott irodalmi szenvedélyének. Mint irodalmár - Jakab Elek szerint - a kor legtermékenyebb

és legnépszerubb költoje volt. Szabó Gyula szerint oktató és tanító célzatú verseit az optimizmus hatotta át, Elismeroen szolt jó ma­gyarságáról, verselési kézségérol és tárgyszeretetérol.  Geréb László szemléletes eloadásmódját és élményszeruségét írta javára. Borbély István pedig saját külön történetének kivetítésére hív­ta föl a figyelmet, Muvei egy kivételével, egyetlen példányban. ma­radtak fönn.

Irt Jézus Krisztus haláláról /1623/, a vasról /l636/, a tékoz­ló fiúról /1628/ , Mária Magdolna megtérésérol, a vadászat és a só dicséretérot /1645 /,  Munkáinak számát figyelembe véve, jelentékeny helyet foglalt el a XVII.század költoinek sorában.

Bodó Jánost Kolozsvárt, családi ügyeinek intézése közben érte a halál. Itt temették el – közköltségen -  a házsongárdi teme­toben.

Felhasznált irodalom:

Szilágyi Sándor: „Erdély irodalomtörténete.''1858.

Jámbor Pál: „A magyar irodalom története.” 1864,

Jakab Elek : Kolozsvár története. 1888.

Versényi György: „ Szentmártoni Bodó János.”  Erdélyi Múzeum. l902.

Újvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktató költészet története 1772-ig,. 1910.

Borbély István: A magyar irodalom története.1924.

Kelemen Lajos: Szentmártoni Bodó János halála ideje.  Erdélyi Irodalmi Szemle,1929.

Geréb László: „A hazai osztályharcok irodalma”  1955.

Pap Géza: „A  XVII.sz. énekelt dallamai.”  1970.