Székely Mózes / 1553 - 1603. julius. 17. /

Az erdélyi unitárius fejedelem, aki török segitséggel kivivandó független erdélyi fejedelemség megalapozásának volt hive, 1553-ban született Székelyudvarhelyen és Alsósíménfalván, a családi birtokon nött fel. Apja János 1591--ben halt meg. Három fiútestvére volt: István, János és Péter.

Székely Mózes kétszer nösült.  Eloször 1584-ben,   Elso felesége imeretlen. Már házasságuk elso évében meghalt, Második felesége Kornis Farkas Anna nevu leánya volt.  Egyetlen fiúk, az ifj, Mózes apja halála után született. Kornis Annát nemsokára férje halála után a Temesváron dühöngo pestis ragadta el.

Székely Mózzes, mint a család legtöbb tagja sórkereskedo volt. Katonai pályafutását Báthory István szolgálatában kezdte. Részt vett a Békés Gáspár ellen folytatott hadjáratban. A jó adottságokkal rendelkezo katona 21 éves korában már egy székely dandár vezetoje volt és a fejedelmi testörök parancsnoka. 1575. július l0-én o kezd­te maga Békés ellen folytatott csatát, amelynek befejezésétol áll rendelkezésünkre Székely Mózesról adat.

Siménfalván , vagy a fejedelmei udvarban élt, mint testör parancs­nok.  Ott volt Báthory lengyelországi kiséretében - s mint az erdélyi csapatok egyik vezére vett részt Báthory Rettenetes Iván orosz cár ellen viselt hadjáratában, mely után Székelyt ,vitézsége jutal­mául  „szentelt vitézzé " avatták.

Lengyelországból hazatérése után gyakran szerepelt a közélet­ben, 1583-ban sófalvi sókamarás, majd, mint udvari ember szerepelt 1591-ben részt vett Báthory Zsigmond sikeres moldvai hadjáratában, melyben a törvényes vajdát, Áront segítette az ellene támadó Péter vajdával szemben.

1594-ben kétszer harcolt a török ellen is. Eloször a Dunánál gyözött le egy török sereget , majd a geszti kastély alatt a jobb lábán megsérült. Ez évben a havasalföldi vajdát, Mihályt segítette - a török ellen - Gyurgyevonál, ahol Sinan basán gyozedelmeskedett, Részt vett az Oppelbe eloször távozott Báthory Zsigmond visszahozá­sában.

1599. januárjában Zsigmond ismét lemondott és Lengyelországban élo unokaöccsének, Endrének adta át a fejedelmi széket. Mikor Mihály vajda betört  Erdélybe, Székely egyike volt a Mihály táborába küldött kezeseknek. A vesztett sellenbergi csata, után Székely Görgényben huzódott meg, majd behódolt Mihálynak, aki tanácsosává és fovezérévé

tette. Mihály l600 elején tárgyalni kezdett Erdélynek a császár kezére való átadásáról s ennek leple alatt Moldva elfoglalására indult.  A magyar és szász csapatok fovezére székely volt, aki ismét segitette Zsigmondot a fejedelmi szék elfoglalásában. Mihály a csá­szárnál keresett segitséget,  A császár Bástát küldte Erdélybe, aki Keresztesmezon megölette Mihályt.

1594. aug. 29-én Zsigmond Moldovából Erdélybe jött, Székely Mózest Fogaras várába záratta.  Kiszabadulása után. Zsigmond ártalmatlaná tételére törekedett. Tövisen csatát vesztett Básta ellen és kimenekült az országból.  A tövisi csatavesztés után Erdély ura Básta lett.   Székely elöbb Solymos várába, majd Világosvárba, végül Temesvárra ment, török kapcsolatok kiépítésére.

Székely 1603 tavaszán török segitséggel a Szamosújvárra húzódott Básta ellen vonult. Április 15-én kezdödött és 26-án vegzödött tábori országgyulésen  fejedelemmé kiáltották ki.

Rövid ido leforgása alatt Erdély legnagyobb részének ura lett.   Gyors elorehaladása lát­tán Rudolf hívei alkudozni kívántak az új fejedelemmel. Hajlandók elismerni a fejedelemségben, ha megelégszik Erdéllyel, békét köt a törtökkel és Magyarországgal jó szomszédságot tart fönn. Székely a fel­tételeket nem fogadta el. Megütközött a brassói papirmalom mellett Rádul seregével. 1603. július 17-én a csatát is és életét is el­vesztette.

Felhasznált irodalom:

Várfalvi Nagy János: Székely Mózes  1869.

Szadeczky Lajos: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben, 1882.

Szadeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda történene 1893.

Vass Miklós:  Székely Mózes erdélyi fejedelem életrajza  1897.

Acsády Ignác: Magyarcország három részre oszlásának története 1526-­1608-ig. 1897.

Lukinich Imre:  Erdély területi változásai, .1918.

Janccó Benedek: "Erdély történelme” 1931.

Homan-Szegfu: Magyar történet  1935.

Kispál László: Erdély fejedelmi kora.1940.