Simén Domokos, a XIX. sz. nagy unitárius teológusa Tarcsafalván született. Apja János, tanító, majd lelkész volt. Anyja Istvánfi Lídia 101 éves korában halt meg.
Simén Tarcsafalván, Székelykereszturon és Kolozsvárt tanult. Érettségi után a Teológiai Szemináriumba iratkozott be és mint köztanító görögöt, számtant és mértant tanított. Szabad idejében angol nyelvet tanult. Ürmössy Sámuel ügyvédnél lakott, kinek fiai mellett nevelői állást töltött be.
1860-tól Londonban tanult, ahol diplomáciai szolgálatot is végzett. Tájékoztatta az angolokat az erdélyi unitárius egyház helyzetéről és kipuhatolta azok kívánságait.
Itthon Simén a székelykereszturi iskola tanári állását foglalta el. 1863-ban az iskola igazgatói tisztét töltötte be. 1866-ban állást cserélt a Kolozsvárról Székelykereszturra vágyó Marosi Gergellyel, és a kolozsvári kollégiumban a filozófiát és a teológián a bibliai tárgyakat tanította. Ugyanakkor végzett papi szolgálatot is és könyvtárosa volt az iskolai könyvtárnak. 1869-ben a lelkészi állásról lemondott.
1873-ban Simén részt vett az amerikai,- angol- és magyar unitáriusok budapesti találkozóján. Tagja volt a vendégeket fogadó bizottságnak. A hajóállomáson üdvözlő beszédet, a gyűlésen imát és az ebédnél pohárköszöntőt mondott. Részt vett a keresztény Magvető szerkesztésében. A folyóiratban közleményei jelentek meg.
1876-ban megnősült. Felesége Ürmössy Sámuel özvegye volt, aki még házasságkötésük évében elhalálozott.
Simén a modern teológiai irányzatnak volt képviselője. Megítélése szerint az unitárizmus nem merülhet ki bizonyos tanok elfogadásában, hanem utat kell, hogy szabjon az egy Isten után vágyódó lelkeknek. A teológiát egyenrangúnak tekintette a többi tudománnyal. Teológiai állásfoglalását munkái tükröznék.
Simén írt a Keresztény Magvetőbe, az Egyházi Reformba és a Kolozsvári Közlönybe. Sok munkája kéziratban maradt. Nagy Lajossal kiadta a Nagyváradi disputatio-t. Fordított Channingtól és Tallin Henriktől. Simén tervezte a Biblia lefordítását és az unitárius eszmék történetének leírását. 1800 kötetet számláló könyvtárral rendelkezett.
Simén nem volt erős szervezetű ember. Gyomor és tüdőbetegségben szenvedett. Ez utóbbi végzett vele 1878. szept. 9.-én. Temetésén Derzsi József lelkész és Nagy Lajos tanár működött közre. Gál Kelemen jegyezte föl, hogy temetésén a Nyikó völgye 100 éve nem látott annyi embert egybeseregleni. 1888-ban emlékkővel jelölték meg sírját.
Simén egyike volt az önállóságra törekvő, az unitárizmust tisztán kifejező teológusoknak. Rokonszenves megjelenésű, haladó álláspontú és gondolkozású ember volt. Neve új fejezetet nyitott az unitárius teológiában. Álláspontja a jövő fejlődését jelölte ki.
Fölhasznált irodalom:
Hajós-Buzogány: "Amerikai, angol és magyar unitáriusok találkozása Budapesten. Ker. Magvető. 1873.
Sándor. János: "A székelykereszturi unitárius gimnázium története." 1896. Boros György: "Kiskadácsi Simén Domokos." Unitár. Közlöny. 1888.
Vári Albert: "Simén Domokos." Ker. Magvető. 1912.
Borbély György: "Simén Domokos és kora." Ker. Magvető. 1926.
Gál Kelemen: "A kolozsvári unitárius kollégium története." 1935.