A Spanyolországba származó világhírű színdarabíró Pozsonyban született, ahol apja tanári állást töltött be. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt végezte. Az ottani tudományegyetemen, majd a párizsi Sorbon egyetemen folytatta tanulmányait. A szünidőket Svájcban töltötte. 1907-ben doktorált. Ez évtől a fővárosi Jurányi utcai felsőbb leányiskolában tanított. 1909-ben beutazta Kis-Ázsiát, Görög- és Törökországot.
Pesten tagja volt a Nyugat köré csoportosult fiatal íróknak. Egyike volt az első magyar művészi bábszínház megalapítóinak.
Az I. világháború kitörése Orbókot Párizsban találta. Dél Franciaországba internálták. Francia származású menyasszonya segítségével megszökött és Spanyolországban telepedett le. Barcelonában fölvette a Lorenzo Azértis nevet, s mint színdarab író, ezen a néven vált világhírűvé. A spanyol és katalán színpadok után darabjaival meghódította a német, a svéd, és a lengyel színházakat. Sikereire a koronát Amerika tette föl.
A budapesti színháztörténeti intézet összegyűjtötte darabjait és lehetővé tette annak itthoni megismerését.
Orbók Lórándot a francia internálótáborban szerzett betegsége egészségileg megrongálta, fölemésztette ellenálló képességét. Sikereinek csúcsán alig 40 éves korában befejezte életét. Halála hírére a spanyol színházak gyászünnepélyt rendeztek. A Literatúra c. folyóirat azt írta, hogy Orbók spanyolországi darabjai Pestnek szóltak, ahol őt soha nem vették elég komolyan.
Fölhasznált irodalom:
- : "Lorenzo Azértis." Unitár. Értesítő. 1936. 11. sz.
- : "Világhírű magyar unitárius." Unitár. Élet. 1964. 2. sz.
Benamy Sándor: "A XX. században éltem." 1966.
Ruffy Péter: "Világaim." 1979.
- : "Orbók Lóránd." Délmagyarország. 1984. márc. 6.