Lázár István  /  1742.   szeptember 3.  -  1811.     /

Torockón született Mihály és Pozsgai Anna gyermekeként.

Elöbb Torockón, majd Kolozsvárt tanult. Tanulmányait 1786-ban végezte be. Ez évben Toroczkai Gábor s jobbágyságból fölszabaditotta és Marosvásárhelyen jogot tanult.

1771-ben akadémiotának jelölték. Tanulmányait Bécsben, Amsterdamban és Leydenben folytatta. Itt filozófiai doktorátust szerzett. O volt az utolsó Hollandiában tzanult unitárius ifjú. 1776. június 23.-án értékes könyvgyüjteménnyel érkezett haza. Itthon megnösült. Felesége Szemeriai Joó Sámuel özvegye volt.

1784-ben a kolozsvári kollégium igazgatójának választották.

1786-ban a nagyajtai zsinat az egyház élére állitotta.

Igazgatói és püspöki müködése alatt kétszer fordult meg Bécsben.

1792-ben az egyház sérelmeinek orvoslása végett, 1800-ban szintén az egyház ügyeinek intézése végett. Ekkor szerzett nemességet is.

Alatta sok épitkezés történt.  Felépül a kollégium, a templom és a székelykeresztúri gimnázium. Megszervezte az ötödik tanári állást és rendezte a tanári fizetéseket. 1778-ban hivták életre a fötanácsi jogkört szabályozó un. „marosvásárhelyi konsistoriumot” és külön választották a püspöki és az igazgatói állást.

Ismert munkái: „Kisérlet a filozófia századának külömbözö áramlásainak ledöntésére” 1775, „Logika” 1782, ás „Metafizika” 1784.

1777-tol föntmaradt Gyulai László ötvös céhmester fölött mondott halotti beszéde.

Felhasznált irodalom:

Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete.  Budapesti Szemle, 1859.

Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 1935

Szinnyei József: Magyar irók élete és munkái. 1890-1914.