Az unitárius vallású zenei író Nagyzorlencén született. 1922-ben a budapesti Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Végig harcolta az I. világháborút. Részt vett a doberdói, az isonzói és a piavei harcokban. Kétszer megsebesült főhadnagyként szerelt le.
1919-től Kolozsvárt, városi mérnökként dolgozott.
Zenei tanulmányait magánúton végezte. A kolozsvári konzervatóriumban hegedűtanári diplomát szerzett 1946-ban a Bólyai tudományegyetemen doktorált. Zenét a Marinumban tanított, de tanára volt a George Dima Zeneművészeti Főiskolának is. Vonósnégyesével számos modern művet mutatott be.
Kutatási területe az erdélyi magyar,- szász és román zenekultúra volt. Tagja volt az Enescu-Wieniawski versenybizottságnak, munkatársa a gzove-féle nagy angol lexikonnak.
Lakatos zenetörténeti íróként vált ismertté.
Élénk közéleti tevékenységet folytatott. Alelnöke volt a Zeneegyletnek, tagja az Unitárius Irodalmi Társaságnak, az Erdélyi Múzeum Egyletnek és a párizsi Nemzetközi Létügyi társaságnak, választmányi tagja a Dávid Ferenc egyletnek.
Írt a korszerű útépítésről, de munkái jelentek meg a zenetörténet, a magyar műzene és a román népdal területén is.
Többször járt külföldön, ahol szakmai tudását fejlesztette. Több I. világháborús kitüntetés tulajdonosa volt. Életét Kolozsvárt fejezte be.
Fölhasznált irodalom:
- : Keresztény Magyar Közéleti Almanach. III. k.
Dávid Gyula Romániai magyar irodalmi lexikon. III. k. 1994.
Kenyeres Ágnes: "Magyar életrajzi lexikon." 1994.