Az Unitárius Egyház 22. püspöke tanulmányait a torockói algimnáziumban kezdte és Kolozsvárt végezte be. Közben tanult a székelykereszturi iskolában is. Elvégezte a 2 éves jogi tanfolyamot és megtanult németül, franciául és angolul. Nagy irodaíni tájékozottságra tett szert. Megismerkedett Kisfaludy és Kölcsey munkáival.
1835-ben megválasztották Kolozsvárra lelkésznek és külföldi akadémitának jelölték. Két évet tanult Berlinben, ahol a hégeli filozófia és a herderi romantika nyerte el tetszését. Megismerkedik a népköltészettel és itt nyerte el széles európai látókörét. Mint kolozsvári lelkész, Kriza lelkiismeretesen fölkészült beszédeire, nagy gondot fordítva annak stílusára és tartalmi mondanivalójára. 1857-ben megválasztották a kolozs-dobokai kör esperesi-, majd 1861-ben az egyház püspöki tisztségére. Kiépítette az angol és amerikai kapcsolatokat és megszólaltatta Chenning tiszta unitárizmusát magyar nyelven. Mint teológiai tanár az európai szellemi műveltség kibontakozását segítette. Tanítása ennek jegyében történt. Püspöki tisztségében is a felvilágosodás, a szeretete, a szabadság és az emberiesség hirdetője volt. Megteremtette a tanárok és az ifjúság közötti összhangot. Pedagógiai alapelve szerint az ifjúság törekvéseit nem elfojtani, hanem segíteni kell.
Kriza teológiai tanársága alatt a teológusok létrehozták a bibliai olvasótársaságot és az önképzőköri könyvtárt. Alapító tagja volt az Erdélyi Múzeum Egyletnek. Kapcsolatban állt a korabeli politikai és szellemi élet irányítóival és bekapcsolódott a Wesselényi féle politikai mozgalomba. Politikában végső fokon Deák Ferenc mellett kötött ki, mert úgy látta, hogy a békét csak Deák Ferenc tudja biztosítani. Figyelmet érdemlő Kriza falupolitikája. Egyházközségeibe bevezetette a felnőtt oktatást és szorgalmazta könyvtárak létesítését. Lelkes híve volt Eötvös iskolapolitikájának.
Sokoldalúságára jellemzően foglalkozott újságírással. Szabadelvű politikai lapokba írt. Több kolozsvári lapot gondozott. Fordított és részt vett a könyvek terjesztésében is. Szerkesztette a Remény c. önképzőköri lapot, melyben 130 verse jelent meg.
Kriza fő műve a Vadrózsák v. gyűjteménye volt, melybe a magyar népköltészetet igyekezett egybe gyűjteni. Ebben a munkájában papjai is segítették. E gyűjtéssel a magyar irodalom egyetemességét szolgálta. Kötete gr. Mikó Imre anyagi támogatásával jelent meg 1883-ban. A könyv székely daloknak, balladáknak, mondásoknak, találós kérdéseknek és népmeséknek volt gyűjteménye. De tartalmazott egy tájszótárt és egy tanulmányt is a székely nyelvjárásról.
Kriza gyűjteményének II. kötete halála után került kiadásra a Magyar Népköltészeti Gyűjtemény harmadik kötetében. Mint műfordító érthetőségre és élvezhetőségre törekedett. Ódái bensőségesek, közvetlenek, melegek és szenvedélytől mentesek voltak.
Kriza gazdag levelezést folytatott, többek között gyűjtőtársaival, Sebes Pállal, Toldyval és Gyulaival.
Egyházi jellegű munkáinak élén Kátéja állt, mellyel utat nyitott a történelmi és dogmai kötöttségektől mentes, szabadelvű hittételek terjedésének.
Kriza volt megalapítója a Keresztény Magvető c. egyházi folyóiratnak.
Kriza teológiájában az ésszerű vallást tanította. Azt, amely az észnek erőt, a szívnek meleget adott. Vallása a szeretet Istenének tiszta eszményiségén alapult, amely a gondolkozásmód emelkedettségében érte el tetőpontját. Isten fő attribútumának a megmaradhatóságot, az átélhetőséget és a hozzáférhetőséget mondta. A hitet az Istent és az embert átölelő hídnak tekintette. Szerinte Istent nem megismerni, hanem megérezni kell.
Kriza volt az egyetlen unitárius püspök, aki irodalmi érdemeiért királyi tanácsosi címet kapott. A M.T. Akadémia háromszor választotta tagjai közé. A Vadrózsákért az Akadémia Sámuel díjával jutalmazták.
Kriza egy heti betegség után tüdőgyulladás következtében fejezte be életét. A kolozsvári kollégium ifjúsága 1882-ben emléktáblával jelölte meg nagyajtai szülőházát. 1883-ban Kriza albumot jelentettek meg. 1910-ben kezdeményezés történt Nagyajátn Kriza szobor felállítására. A szükséges összeg 1914-ben együtt volt, de hadikölcsönbe fektették és elveszett.
Fölhasznált irodalom:
Szász Károly: "Emlékbeszéd Kriza János levelező tag fölött." 1876.
Boros György: "Kriza János emlékezete." Ker. Magvető. 1911. 6. füzet.
Máté György: "Kriza János emlékezete és költészete." Ker. Megvető. 1911. 4. füzet.
dr. Kiss Ernő: "Kriza János 1811-1875." Vasárnapi Újság. 1911. 32. sz.
Gálos Rezső: "Kriza János: Vadrózsák." Egyetemes Philológiai Közlemények. 1912.
Ferencz József: "Kriza János emlékezete." Ker. Megvető. 1925. 1. füzet.
Kristóf György: "Kriza János." Erdélyi Irodalmi Szemle. 1925. 4. sz.
Gál Kelemen: "Kriza szellemi iránya." Pásztortűz. 1935.
Bözödi György: "Kriza János." Erdélyi Helikon. 1934.
Ortutay Gyula: "Kriza János:" Erdélyi Helikon. 1942.
Antal-Faragó: "Kriza János." 1965.