Kolosi Török István  / 1610 - 1652. /

A XVII.sz.-i elbeszélo költészetnek ismert müveloje.  Kolozsvárt tanult az unitárius kollégiumban.. Elöbb Bethlen Ferenc fejedelmi ud­varmester házánál,- majd Kolozson volt tanító. 1637-tol Torockószentgyörgyön, - 1642-tol Csikszentmártonban papi állást töltött be. 1643-tál marosköri esperes is volt.

Irt alkalmi verseket, köszöntöket és siratókat.

Elso nagyobb,1630-ban készült munkája az asszonyok dicséretérol szolt. E versével azt akarta elérni, hogy példaképet állítson a rossz asszonyok elé, A nehéz versezetü, de hibátlan rimelésü vers 22 pontban foglalta össze az asszonyok kiváló tulajdonságait. Jánosi Béla szerint a vers adatokat szolgáltat a mai modern noi emancipáció híveinek.

1631-ben írta meg paptársait áhítatosságra buzditó, János evan­gélistával foglalkozó versét, amely Szabó Gyula megítélése szerint olyan bibliai epika, mely közel áll a legendához és a regényes historiához.

Irt - Ficinus alapján- a tökéletesedést rossz helyen kereso emberi magatartásról, a jó papról, és a notlen ember boldogtalanságáról, Verseit a nemes gondolkodás és a kort meghaladó felvilágosult­ság jellemezte, túl tette magát az eloitéleteken és mindent kimondott amit látott, hallott és tapasztalt.  Figyelmet leköto tárgyait helyes érzékkel választotta meg. Azonban többen elmarasztalták verseinek külso alakját és verselési technikáját.

Felhasznált irodalom:

Toldy Ferenc: A magyar költészet története.  1867.

Jánosi Béla:  Kolosi Török István magyar verselo a XVII.sz.-ban,   Figyelo.1883.

Jakab Elek:  Kolozsvár története. 1888.

Versényi György:  Kolosi Török István, Erdélyi Múzeum.1902.

Bsorbély István: A magyar irodalom története. 1924.