Hoffhalter Rafael  /1525 k. - 1568.febr. /

Hoffhalter lengyel nemesi család gyermekeként 1525 körül szü­letett, 1549-ben házasodott meg..Felesége Göldi Katharin volt. A Hoffhalter nevet 1548 körül vette föl, valószinüleg azért ,mert mássalhangzó torlódással kezdodo lengyel nevét / Shrzetusky / nehéz

volt megjegyezni,

Nyomdász tevékenységének ismert és fontosabb állomásai Bécs, Debrecen, Nagyvárad és Gyulafehérvár volt. Naményi László elmondta, hogy nyomdászunk a lengyel földet protestáns érzelmei miatt volt kénytelen elhagyni, Elöbb Németalföldre ment ,majd rövid ideig a svájci Zürichben tartozkodott, ahol megtanulta a könyvnyomtatás mesterségét,

1555-ben Hoffhalter Bécsben telepedett le, ahol az elwgeni Krafft Gáspárral dolgozott együtt, Novák László arról irt, hogy Hoffhalter 1555 .április l0-én kiváltság levelet kapott „egy csinos, francia ízlésben metszett, betükkel felszerelt nyomda  felállitásara, valamint papír és könyvek behozatalára.," Bécsben az urralkodó ház tagjairól készített rézmetszetekkel hívta föl magára a figyelmet

Mint ilyen kapott privilégiumot könyvnyomtatásra, nyomdai mintasze­désre, papirral és könyvvel való kereskedésre,

Hoffhalter Bécset is protestáns érzelmei miatt volt kénytelen elhagyni, Debrecenben telepedett meg, ahol többek föltételezése szerint elöbb fametszoként alkalmazták, késöbb azonban, mint nyomdász muködött, Gulyás Pál szerint Debrecenben ellentétbe került a kálvinizmussal. Bihar megye ivói hajlamu fobirája hivására a deb­receni polgárvárost fölcserélte Váraddal, amely a török elöl odamene­kült pesti polgárság révén nagyobb kulturszinten állt, Innen nyom­dászunk 1567 végén Gyulafehérvárra tette át szákhelyét, ahol nyom­dáját az antitrinitárius egyház szolgálatába állította.

Hoffhalter Gyulafehérváron a „ királyi nyomdász „ cimet viselte.  E címet - Ráth György szerint- János Zsigmond fejedelemtol kapta. Jakó Zsigmond megítélése szerint Hoffhalter Gyulafehérvárra  költözésének elsodleges oka az érdekazonosság volt. Az, hogy az antitrinitáriusoknak legyen azonos hitbeli álláspontot képvise­lo, megbizható és tanult nyomdásza.  Hoffhalter pedig ezen keresztul remélte a hatalom és a muvelodési élet irányitó tekintélyeinek a sorába való bejutást.

Jakó Zsigmond. arról is tudásitott, hogy Hoffhalter könnyen és jól beillesztkedett a háromságellenes északolasz, délnémet és ola­szos muveltségu  körökbe. A korszeru reneszánsz gyulafehér­vári udvar, az ott zajló eleven szellemi élet, a fejedelem könyvtudo­mány és muvészetpártfogása, az élvonalbeli humanisták társasága nyomdászunkat Bécsre emlékeztette. Kiszolgáltatottságának és anyagi gondjainak megszünése lehetové tette, hogy belevesse magát a radi­kális reformáció gyozelméért folytatott harcba.

A Gyulafehérváron muködo Hoffhalter elso munkája a marosvá­sárhelyi zsinat hitvallása, a „Refutatio scriptii Petri Melii... melyet Dávid Ferenc és az erdélyi magyar ecclésiák seniorai János Zsigmondnak ajánlottak.  Ezt követte az antitrinitárius munkák so­rában „Dávid Ferenc Rövid magyarázat”-a, majd a „Rövid utmutatás.”

A muvészetét kizárólag felekezete /antítrinitárius/ szolgála­tába állító Hoffhalter életét 1568. február végén fejezte be. Egyesek szerint a " De falsa et vera...” c. munka szentháromságot kicsúfo­ló fametszete miatt a felboszült kálvinisták a nyílt utcán agyonverték. Mások szerint ismeretlen betegség oltotta ki életét. Gyula­fehérváron helyetzék örök nyugovóra.

Az irodalomtörténészeknél Hoffhalterrel kapcsolatban gyakran találkozunk a  „hitehagyott” kifejezéssel. A mi megitélésünk szerint ma a gondolkodó és a hit kérdéseiben tájékozott ember bizo­nyos határokon belül unitárius. Azonban nincs meg mindenkiben az a bátorság, hogy ezt az egyházhoz való tartozásában is kinyilvánitsa. Hoffhalter e téren kivételt képzett. O katolikusból - mint nem egy kortársa, nem csak református lett ,hanem eljutott az antitrini­tárizmusig is, Azonban nem csak el jutott ,hanem Dávid Ferenchez ha­sonlóan vallásváltozásaiban aktivitást fejtett ki elöbbi egyházai felé. Ma ezt úgy mondjuk, hogy felekezete eszméinek élharcossává vált.

                      Hoffhalter munkásságát a vele foglalkozó irodalom kedvezoen értékelte. Naményi Lajos nyomdáját a korabeli nyomdák között a leg­tevékenyebbnek mondta, Csurös Ferenc Hoffhaltert alaposan képzett, sokoldalú, munkájában igényes könyvkiadónak. ismerte el, Emellett ak­tív részese volt kora nagy szellemi mozgalmainak,  Jakó Zsigmond kiemelte, hogy az erdélyi magyar reformáció legharcosabb és legön­tudatosabb nyomdásza az antitrinitárius Hoffhalter volt, aki a re­formáció antitrinitárius ága mellett a nemzetközi ügyet is szolgál­ta.

Felhasznált irodalom:

Naményi Zajos:" A nagyváradi nyomdászat története” 1901,

Réth György: "Az iparmüvészet könyve.”1902..

Csurös Ferenc: "A debreceni városi nyomda történet e 1561- 1911-ig." 1913.

Novák László: "A nyomdászat története.” 1929.

Gulyás Pál:" A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. sz-ban, 1931.

Jakó Zsigmond: "A Hoffhalterek váradi és gyulafehérvári nyomdája.” 1970.