Hídvégi Mikó Ferenc  / 1585  - 1635.  juli. l5. /

Mikó Ferencnek elso sorban az  unitárius  egyházhoz való viszonyát kell tisztázni. Ezt az a körülmény  teszi indokolttá, hogy a vele foglalkozó kevésszámú irodalom megkérdojelezte unitárius mivoltát .

Szilágyi Sándor "Erdély irodalomtörténete " munkájában Kemény Jánost idézte, aki azt írta "hogy Mikó unitárius, de valójában semmi religiójú ember" .  Ezt az ítéletet azzal indokolta, hogy Mikó " a különbözo felekezetek tanításából állította össze magának külön, egyéni hitvallást.”

Gál Kelemen és Nagy János  Mikó Ferenc életrajzában történetírónk vallására cselekedeteibol következtetett. Gál Kelemen azt írta, hogy a Kemény János által névleg unitáriusnak mondott Mikó - az üldö­zések korában - unitárius templomot és unitárius iskolát épített.  Uni­tárius vallásáért - fejedelmi udvarban - kénytelen sok gúnyt és sérel­met elszenvedni.

Nagy János a realitások talaján állva jegyezte föl, hogy Mikó befolyását nem egy esetben latba vetette az unitáriusok érdekében. Akkor sem tévedett, amikor Mikót a korabeli legjelesebb unitáriuskent említette.  A hídvégi birtokán emelt unitárius templom akkora szellemi erot képviselt, hogy azt a "téríto úton" levo Keseru Dajka református püspök sem merte bántan.

A Mikó építette hídvégi unitárius iskola egyike volt a legvirágzóbb iskoláknak. Fönnállásáig , 1636-ig a legfelsobb tanulmányokig le­hetett benne tanulni. Itt kezdte tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégium késobbi, nagy nevu tanára, s padovai  egyetem volt növendéke Árkosi Benedek, aki a Mikó halálára irt emlékversben kegyelettel em­lékezett meg a hithu templom és iskolaépíto patrónusról.

Gál Kelemen Mikó unitáriusságát bizonyítandó, elmondta, hogy 1633-ban tekintélyes összeget adományozott az unitárius diákoknak "szorgalmas és fogyatékosság nélküli taníttatására".   Ezzel új fejezetet nyitott annak az iskolának történetében, amelynek eddigi  összes személyi és dologi kiadását a városi tanács fedezte.    Mikó adománya megnyitotta

azoknak sorát, akik a következo, a XVIII-sz.-ban anyagi áldozatokkal járultak az iskola fenntartásához: Ha még ehhez azt is hozzávesszük, hogy Mikó a temetésén résztvevo unitárius diákoknak 300 forintot rendelt adományul, akkor nem lehet kétségünk afelol, hogy Mikó csele­kedetei unitárius voltát bizonyítják.

Nagy János szerint Mikó gyermekéveit az apai háznál Hídvégen, majd Brassóban töltötte. Szilágyi fölemlítette, hogy a korabeli foran­gúak gyermekeiket - tapasztalatszerzés végett - valamelyik országnagy udvarába küldték, hol elsajátíthatták azokat a tudományokat, amelyeket társadalmi hovatartozásuk megkívánt.

Makkai, "Bethlen Gábor krónikásai " címu munkájában azt írta, hogy Mikó "inaséveit" elobb Barcsai András, utóbb Bethlen Gábor udvará­ban töltötte. Székely Mózes 1603, július 17-ei csatavesztése után Beth­len Gábor kíséretében Temesváron, majd Nándorfehérváron találjuk. A vi­szonyok lehetové válásával Mikó visszatért otthonába.  1604-ben ismét Bethlen Gáborhoz csatlakozott és annak szolgálatában is maradt. Mint Bethlen Gábor  híve, egyik oszlopa volt a törökpárti politikának.

Beöthy Zsolt "A magyar irodalom története" címu könyvében fölemlítette, hogy Mikó többféle méltóságot viselt és fontos követségekre kapott megbízást.

A vele foglalkozó munkák alapján többször  járt követségben a Portán, a moldvai vajdánál, a budai vezérpasánál és II. Ferdinándnál. Hogy ezeket a követjárásoknak veszélye, az utazásokkal való viszon­tagságok mennyire befolyásolták Mikó életkörülményeit arról a vele foglalkozó irodalom nem tudósit. Azonban olvashatunk arról, hogy husé­gét és ügybuzgalmát a fejedelem mindig honorálta.

Tisztségeirol szólva, 1611-ben csiki vicekapitány, 1613-ban Csik-Gyergyó-Kászon fokapitánya, 1622-ben foudvarmester és kincstartó volt. ­

Makkai Lászlo, Bethlen Gábor krónikásai felol szólva elmondta, hogy a XVII . sz . elején létre jött az erdélyi magyar irodalomnak egyik késobb kibontakozó mufaja: a vezeto közéleti embereknek saját koruk­ról szóló "Emlékirata" . Ennek elso képviseloje volt Mikó Ferenc, aki ­amint Makkai mondta - historiájában a maga életében történt erdélyi dolgokat örökítette meg.

Szilágyi Sándornál olvashatjuk, hogy  Mikó 1584-1613-ig; leirt eseményei Básta korába és Báthori Gábor dolgaiba enged bepillantást, mégpedig kritikai alapon.  Kevésbé terjedelmes munkáját Szilágyi gazdag tartalmi mondanivalója miatt ítélte becsesnek.  Kiemelte azt, hogy ez a Bethlen Gábornak ajánlott,  1584-1612 közötti kor eseményeit tárgyaló munka a "beavatott" tollával  íródott .  A munka címe : "Erdélyországnak siralmas változásai".

Tarnócz Márton és Beöthy Zsolt szerint Mikó "egyenes indulat­tal és a dolgok cifrázása nélkül írt.  Szilágyi Sándor így  jellemezte történetírónkat: értelmes, elmés, familiáris és jó hazafi volt. E jó tulajdonságai ellenére azt mondta, hogy " Isten ostora volt rajta, mert szerelmes szívet adott bele és ah­hoz rút termetet. Kisded, igen szorbeborult, szoke és kékszemu volt."

Hídvégi Mikó Ferenc ötvenéves korában hunyt el.  Gyúlafehérváron 1635. július 28-án a kistemplomban helyezték örök nyugalomra. Temetésén jelen volt az ország színe-java.

Felhasznált irodalom.

Szilágyi Sándor:  „Erdély irodalomtörténete.” 1866.

Nagy János:  „Hídvégi Mikó Ferenc életrajza. "  Ker.Magveto 1875 .

Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története. 1896.

Gál Kelemen: "A kolozsvári unitárius kollégium története . " 1935 .

Tarnocz Márton: "Erdély muvelodése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában.” 1978.

Makkai László: "Bethlen Gábor krónikásai." 1980.

Varró János: Erdélyi magyar emlékírók.” 1983 .

Nagy László: "Régimódi karriertörténet" 1980.

Balás Gábor: " A székely muvelodés évszázadai."1988..