Az orvostudományi irodalom korabeli elismert mívelője Gyergyai Sámuel kincstárnoki titkár és Gyergyai Borbála fiaként Nagyszebenben született.
Középiskolai tanulmányai Kolozsvárt végezte az unitárius kollégiumban. 1863-ban beiratkozott a kolozsvári jog-akadémiára, de a következő év őszétől már a bécsi orvosi egyetem hallgatója. Itt tanult meg angolul, franciául és spanyolul. Gyergyai 1871 tavaszán nyert orvosi diplomát és mint a kolozsvári Egyetem sebészeti tanszékének tanársegéde működött. Ez év őszétől Budapesten Plosz kórvegytani tanár tanársegédjeként komoly kísérleteket végzett a vér megalvadása és a vérátömlesztés terén.
Gyergyai 1875-ben a sebészet tanulmányozása végett. Lipcsében, Párizsban és Edinburgban tartózkodott. 1876 őszén tért vissza Kolozsvárra, ahol a M.Á.V.-nál töltött be pályaorvosi állást.
Gyergyai tagja volt a kolozsvári Orvos-természettudományi Társulatnak. A társulat székülésein többször tartott előadást. Munkái az Orvosi Hetilapban és a kolozsvári Orvos-természettudományi Értesítőben jelentek meg. Írt német szaklapokba is.
Gyergyai elsőrendű szakember volt, aki figyelemmel kísérte az egyházi irodalmat is. Fennkölt lélek volt, kinek lénye alkotója a szeretet és a jóság. Élvezte a korabeli társadalom megbecsülését.
Gyergyai egy bécsi tartózkodása alatt erősen áthűlt. Izületi csúzt kapott, mely szívére ment és végzett vele.
Fölhasznált irodalom:
dr. Nagy József: "Emlékbeszéd." Orvos-természettudományi Értesítő. 1881.
Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái." 1890-1914.
Gál Kelemen: "A kolozsvári unitárius kollégium története." 1935.