Szentgericén született. Székelykereszturon és Kolozsvárt tanult. 1892-ben német nyelvből és filozófiából tanári oklevelet, -1895-ben bölcselettudományi doktorátust szerzett. 1895-ben nősült. Felesége Fekete Ilona volt. 1891-től a kolozsvári kollégiumban tanított. 1900-1925-ig az intézet igazgatója is volt. Mikó Imre szerint teljesen azonosult a kollégiummal, annak úgy a háborúban, mint a békében viselte minden gondját és baját. Tanügyi eszményképe Brassai volt. Átvette logikai módszerét és tovább fejlesztette logikáját és nyelvmívelő tevékenységét. Nevelési elvei szilárd erkölcsi alapokon álltak. Eszménye Kant volt. A nyelvek tanításával az ifjúságot kapcsolatba kívánta hozni a világirodalom klasszikusaival. Nem volt polihisztor típus. Csak egy tudományágban kívánt elmélyülni. A törvény tisztelője és szigorú őre volt.
Gál politikusként a Magyar Párt reformszárnyát képviselte. Alelnöke, majd elnöke volt az Unitárius Irodalmi Társaságnak, főmunkatársa a Keresztény Magvetőnek, tagja a Dávid Ferenc Egyletnek, a Nevelésügyi Bizottságnak és az Egyházi Főtanácsnak. A II. o. polgári hadi érdemrend tulajdonosa volt.
Mint tanügyi írónak cikkeit a korabeli szaklapok és az unitárius sajtó közölte. Fő műve a kolozsvári unitárius kollégium történetének megírása volt, mely a kollégium kronologikus történetén túl bő egyháztörténeti és művelődéstörténeti anyagot közölt. Benne a szerző bemutatott 41 igazgatót és 94 tanárt. Arcképét a Pásztortűz c. lap többször is közzétette.
Gál Kelemen társadalomszemlélete konzervatív volt, de tanári és igazgatói működését egyaránt a demokrácia és a szociális érzék jellemezte. Fölkarolta a szegény sorsú tanulókat. Tiszteletben tartotta az ellenvéleményeket. Filozófiai műveltségét a német idealista bölcseletből merítette. Pedagógiai téren a hagyományos tekintélyhez ragaszkodott. A nevelési kérdésekben szaktekintély volt.
Bírálói szerint jelleme olyan volt, mint irodalmi munkássága: világos, határozott, tömör, tartalmas és tiszta.
Gál Kelemen Tatabányán halálozott el.
Fölhasznált irodalom:
Márkos Albert: "dr. Gál Kelemen." Pásztortűz. 1927.
Járosi Andor: "Egy erdélyi életmű. Pásztortűz. 1935.
-: "Gál Kelemen" Unitár. Közlöny. 1900. 11. sz.
-: "Gál Kelemen" Unitár. Közlöny. 1935. 10. sz.
Toth András: "Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 1568 - 1900." Századok. 1938.
P. Szentmártoni Kálmán: "Újabb irányok a pedagógiában." Unitár. Közlöny. 1943. 11. sz.
Bodor András: "Gál Kelemen emlékezete." Unitár. Közlöny 1948. 1-2. sz.
Mikó Imre: "Akik előttem jártak."