A magyarnyelvű erdészeti irodalom egyik megalapozója, Fekete Lajos Tordán született. Kolozsvári tanulmányai végeztével a selmecbányai akadémia erdészeti szakára iratkozott be, ahol ösztöndíjas tanulóként végzett. Erdészeti pályafutását a kolozsvári kincstári jószágigazgatóság kerületében gyakornokként kezdte. 1867-től az akadémián tanított nemzetgazdaságtant, pénzügytant, erdőértékszámítástant. 1869-től, mint rendes tanár az akadémiai növénykertnek és az iblyei erdő és kísérleti telepének irányítója volt. 1877-ben részt vett az erdőőr képzésben. Tanulmányozta a hazai főbb fafajok terjesztésének lehetőségét. 1892-től az akadémia aligazgatói tisztét töltötte be, majd 1897-től 1900-ig igazgató volt. Tanári működésének sikerét pedagógiai rátermettsége és humánus bánásmódja eredményezte. Tudását több tanulmányúton mélyítette.
Fekete Lajos tanári működését szakírói tevékenysége tette teljessé. Szakírói munkássága felölelte az erdészet minden területét. Több munkájával pályadíjat nyert. Tagja volt a Magyar Királyi Természettudományi Társulatnak, az Országos Erdészeti Egyletnek és a Magyar Tudományos Akadémiának.
Fekete munkáinak száma meghaladta a 160-at. Írt a korabeli szakmai lapokba. Ismertek az erdészeti munkát könnyítő találmányai.
Fekete Lajos részt vett az egyházi közigazgatás munkájában. Mint soproni lakos a budapesti egyházközség tagjaként egyháztanácsosi tisztséget viselt. Életét Selmeczbányán fejezte be. Halála után /1930/ az Erdészeti Akadémia és a Műszaki és Gazdasági József Nádor Egyetem Kertészeti Kara az intézet parkjában emlékére szobrot állított. A szokásos akadémiai emlékbeszédet Magocsy Dietz Sándor tartotta.
Fölhasznált irodalom:
Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái." 1890-1914.
- : "Egyházi és iskolai mozgalmak." Unitárius Közlöny. 1893.
- : "Fekete Lajos." Erdészeti Lapok. 1906.