Borbély György

A magyar testgyakorló egyesületek bajnokai közül többen, a mint kivívják a legnagyobb kitüntetést, a „bajnok" czimet, csendesen visszavonulnak a versenypályától, nehogy egy legyőzés a bajnoki nimbuszra homályt vessen. Borbély nem így tett és tesz. Bajnoki diadala óta a club minden viadalán részt vett s részt vesz ma is. — írta a bajnokról Kuszkó István, a KAC titkára 1886-ban. Mivel azonban ma már egyre kevesebben emlékeznek rá, halálának 75. évfordulóján Kolozsvár első bajnoka megérdemli, hogy felidézzük életét és pályafutását.

Borbély 1860-ban született Aranyosrákoson, középbirtokos székely nemes családban. Gimnáziumi tanulmányait Tordán kezdte, a kolozsvári Unitárius Kollégiumban folytatta, majd a debreceni kollégiumban érettségizett. Itt találkozott először a szervezett sporttal, a testgyakorlatokkal, s itt kezdett el részt venni gyaloglóversenyeken, amiket gyakran meg is nyert. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott folytatta, s itt léte alatt az athletikai gyakorlatoknak legbuzgóbb látogatója volt (Kuszkó István). Tanári oklevelet is itt szerzett.

Első „edzései" is Kolozsvárhoz kötődnek: A viadalokra rendesen gyalog rándult be s a díjakat összeszedve, mint a ki dolgát jól végezte, vidám kedélylyel, nyugodt lelkiismerettel ugyan így megyen haza, 12 mérföld távolságra. Sorozatosan győzött a gyaloglóversenyeken: Kolozsvár–Apahida és vissza, Kolozsvár–Szamosújvár, illetve a hosszú távú síkversenyeken, például 220 yardon, s három, egymásutáni versenyen nem csupán győzött, hanem teljesítette a kitűzött szintet, s így elnyerte a KAC bajnoki címét. A klub örökös tiszteletbeli tagsággal, aranyéremmel és ezüst serleggel díjazta. 1887-ben gyalogló körutat tett Kolozsvárról a lomniczi csúcsig (a Tátra 2634 méternyi magas hegycsúcsa) és vissza. Ennek a gyakorlósétának csak mellékczélja volt a training, főczélja a haza földrajzi és népélet viszonyainak alapos megismerése volt.

Az atlétikai versenyek mellett Borbély „nagy szerelme" a biciklizés volt. A KAC kerékpár szakosztályának tagjaként részt vett az 1889-ben rendezett „versenyen": ki tesz meg hosszabb utat kerékpáron egy év leforgása alatt. Borbély újból győzött, megtette a Kolozsvár–Párizs utat és vissza, összesen 5549 km-t. Abban, hogy Borbély Párisig és vissza kerékpározott, csak azok látnak rendkívüli dolgot, a kik saját, elpuhult testük erejét sem ismerve, nem lehetnek tisztában azzal, hogy az edzett test, megerőltetés nélkül, mily munkára képes. Borbély nem csupán kerékpározott, hanem szemlélt, figyelt és írt. A láttakról több füzetet jegyzett tele; nagyszámú barátait sürün kereste fel leveleivel az útról. A napi- és szaklapokban 26 úti levele jelent meg s ezekben 3001 sort írt, tehát csaknem minden kilométerről volt egy-egy sor mondani valója a közönségnek is, mit ez várva várt és szívesen olvasott. S míg szép útját tevé, az alatt dicséretet nyert pálya-munkáját közölték a lapok.

Tanítói munkásságát Tordán kezdte. A társadalmi életben is szintén nagy tevékenységet fejt ki. Ideje nagy részét igénybevevő tanári teendői mellett mint tanácsos, hathatósan befolyt az unit. egyház ügyébe, titkára a torda-aranyosmegyei tanitó-testületnek, a korcsolyázó- és más egyesületekben mint titkár, mint tag odaadással működik (a KAC III. évkönyve alapján).

1896-ban Zalaegerszegre helyezték át, ahol folytatta lelkes munkásságát. 1900 és 1917 között a Magyar Paizs című hetilap szerkesztője volt, ő javasolta Csány László szobrának felállítását Zalaegerszegen, Csány emlékkönyvet szerkesztett, valamint sportversenyeket szervezett. 1930. február 8-án hunyt el.

Kuszkó István így jellemezte klub- és versenytársát: Büszke, mint törzsgyökeres magyar, szorgalmas, mint egy német, kitartó, mint egy angol. E mellett szerény, mint olyan férfiú, ki nem szorul üres henczegésre, hogy képességeiért elismerést erőszakoljon ki (a KAC II. évkönyve alapján).

Killyéni András