Az "egykönyvű", az amerikai demokráciát fölfedezett Bölöni Farkas Sándor Bölönben született, katona családból. Apja Zsigmond, anyja Kandal Judit. Mindkettő székely nemes család leszármazottja.
A szülői háznál apjától az alapvető műveleteket, anyjától a Szentírás történeteit sajátította el. 1805-től a kolozsvári unitárius főiskolában tanult, ahol az akkori tanítási rendszernek megfelelően, a gimnáziumot 7 év alatt végezte el. Három évig filozófiát, és teológiát tanult.
1815-1816-ban jogot végzett. 1816 őszétől Marosvásárhelyen a kir. táblán dolgozott. Még diákkorában kapcsolatba került Döbrentei Gáborral és Kazinczy Ferenccel, a kor kiemelkedő két író-egyéniségével. Döbrenteivel 25 éven keresztül folytatott levelezést. Kazinczy figyelmét verseivel és prózájával hívta föl magára.
Farkas jogi tanulmányai végzésével és Marosvásárhelyen folytatott gyakorlata után Kolozsvárt, az erdélyi főkormányszéknél vállalt tiszteletbeli jegyzői állást. Ez alatt Bécsben katonai törvényeket tanult.
Bölöni sokat foglalkozott egy keleti utazás kérdésével, de az az orosz politikán megbukott. Így kézséggel vállalkozott - Béldi Ferenc gr. társaságában teendő nyugat-európai útra, amelyˇkibővült egy Észak-Amerikába tett utazással.
Farkas az útra alaposan felkészült. Az útról naplót vezetett, melyet itthon feldolgozva "Utazás Észak-Amerikában" címmel jelent meg. A könyv Bölöni politikai hitvallását tükrözte. A reform kor bibliája volt, amely nagy hatást gyakorolt a XIX. sz. legnagyobb államférfiaira. Magyar nyelven öt kiadást ért meg.
Farkas Sándor részt vett a Vasárnapi Újság létrehozásában. Magánkönyvtárában könyveinek száma elérte az ezret.
Farkast könyve megjelenése után tagjává választotta a Tudós Társaság és megkapta az Akadémia nagy-díját is.
Farkas aktív tagja volt a korabeli társadalmi életnek. Titkára volt a színházi bizottságnak és fordításokkal is segítette a színházi életet. Nevéhez fűződött az Erdélyi Múzeum alapításának gondolata, a Gondoskodó Társaság életre-hívása, a kolozsvári kaszinó, a vívóiskola és a zenede megalapítása.
Egyházi szempontból jelentős volt az angol és az amerikai unitáriusokkal történt kapcsolat fölvétele. Egyházához való tartozását anyagiakban is kifejezésre jutatta. Könyvtárát az egyházra hagyta és fönntartását évi 15,-Ft-al mozdította elő.
Farkas nem volt erős fizikumú ember. Halála 1842. február 2.-án este következett be. Kriza János, akkori kolozsvári lelkész temette. Búcsú-beszédet mondott Pálffy János, Küköllő vm. ellenzéki követe. Sírhelye fölé emléket állítottak s annak a város felé néző kiemelkedő oszlopára mellszobrát helyezték el.
Fölhasznált irodalom:
Gál István: "Bölöni Farkas Sándor európai úti naplója." Erdélyi Helikon. 1941.
Faragó József: "Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában és nyugat-európai utazás." Pásztortűz. 1943.
Kereki Gábor: "Bölöni Farkas Sándor." Unitár. Értesítő. 1943. máj.
Bogáts Dénes: "Adatok Bölöni Farkas Sándor életpályájához." Erdélyi Múzeum. 1944.
Agárdi Ferenc: "Régi. magyar világjárók." 1969.
Fabiny Tibor: "Transylvániától Pensylvániáig." Unitár. Élet. 1981.
Csolnakos Sándor: "A magyar múlt és jelen emlékei Erdélyben." 1989.
Benkő Samu: "Bölöni Farkas Sándor álmai, célja és tettei." Ker. Magvető. 1995. 1. sz.
Imreh István: "Bölöni Farkas Sándor életvitele, mindennapjai a költségnaplója tükrében." Ker. Magvető 1995. 1. sz.