Bogáti Fazakas Miklós     / 1548.dec. 4 - 1598 u. /

Gál Belemen és Klaniczai Tibor Bogáti életrajzának ismerteté­sénél egyaránt kihangsúlyozták, hogy amit felole tudnak, az sok tekintetben homályos és egymásnak ellentmondó állítás.

Életére vonatkozó hiteles följegyzéseket az 1551-ben Wittenbergben megjeleno Eber-féle Kalendárium örökített meg, amelynek be­jegyzései Bogáti keze munkáját orzi.

Bogáti 1548, dec. 4 -én született Tordán.

Elso felesége Csipkés Katalin volt, akivel 1577.dec.9-én kötött házasságot és akitol    7 gyermeke született. Második házassá­gára felesége halála után 1588-ban került sor, de sem felesége neve, sem az ezen házasságból született leánya neve nem ismert.

Élete a tanítói és a lelkészi pálya között oszlott meg.

1575-ben Dézsen iskolamester volt, Gál jelemen, Uzonira hivatkozva közölte, hogy Bogátí Dávid Ferenc elitélésekor Balássi Ferenc udvari papja volt Szentdemeteren. Aláírta az unitáriusok Dávid Ferenc tanításától eltért, de az egyház fönnmaradása érdekében elkerülhetetlenül szükséges új hitvallást és így a kolozsvári is­kola rectoraként muködhetett. Az apja halála után Baselbol hazatért Dávid János és Trauzner Lukács társaságában megírta Dávid Ferenc tragédiájának történetét ,melyet aztán Paleologusszal adattak ki a Maina melletti Frankfurtban, A könyv eredményeként Bogátinak meg kellett válnia a kolozsvári iskola igazgató állásától. 1581 végén Gerendre ment, ahonnan 1582 juniusában , Gerendí tanácsára és anyagi segítségével családostól Pécsre költözött, ahol Jászberényi és Vá­laszuti mellett, az akkor virágzó pécsi iskolánál helyezkedett el.

Két év mulva,1584-ben visszament Erdélybe és a tordai iskola rec­toraként tanított. A tordai éhség és pestis elol Homoródszentpá­lon húzta meg magát Kornis Farkas kastélyában, majd 1888-ban, a medgyesi országgyulés jezsuitákat Erdélybol kitiltó határozata után

Kolozsvár papja lett. Ott halt meg 1598 után.

Bogátival kapcsolatban két probléma merült föl.

Az egyik, az akkori unitárius egyházhoz, illetve a Blandrata  és Hunyadi Demeter fogalmazta hitvalláshoz való viszonya volt.   Közelebbrol az, hogy mikor csatlakozott e kényszeru új irányzathoz ? Közvetlenül annak megszövegezése után, az 1580. évi tordai zsinaton, vagy 1588-ban, kolozsvári pappá létele elott? E kérdés mindmáig eldöntetlen.

A másik személyéhez kapcsolódó kérdés az, hogy egy, vagy két Bogáti létezett-e ?! Ebben a kérdésben Jakab Elek arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy csak egy Bogáti létezett s ebben munkáiban jelentkezett fejlodésre utalt.

Bogán irodalmi muködése kettos iránya volt: teológiai és szépirodalmi. Elobb bibliai tárgyú munkákat ültetett át magyar nyelvre, de nevéhez fuzodik a zsoltárok újszeru átköltése is, mely­ben az ótestamentumi zsidó történelem belso összefüggéseinek megértésére törekedett. Ilyen munkája az apokalypsis kommentár is, Klanicsay arról számolt be, hogy a bibliai historiák iránti csökkeno érdeklodés készítette Bogátit arra, hogy profán, regényes történetek megverselésére vállalkozzon. Igy látott napvilágot 1576-ban Görcsöni Ambrus által megkezdett  „Az ötödik része Mátyás király dolgainak, mind haláláig"- valamint „ Három jegyes fohadnagyok­nak, az Nagy Sándornak, Hannibálnak és a római Scipionak a boldogság helyén a fohelyekrol való vetélkedések. „

1577-ben szerezte a „Széphistoria a tökéletes asszonyállatok­ról, mely az  Plutarkhosból fordítatott magyar nyelvre”.

1586-ban írta az "Az világi zurzavarról való ének”-et - Lukinos nyomán.

1587-ben szerezte az „Aspásia Asszony dolga és az jó erkölcsu asszonyoknak tükre” c. munkát.

1592-bol való „Az nagy Castroit Györgynek, kit az török Szkender bégnek hivott, Hunyadi Jánossal két felol vitt törökre historiája hat részben.”

Bogáti zsoltáraival kapcsolatban meg kell emlékezni a szomba­tosokhoz való viszonyáról.

Jakab Elek megemlítette ,hogy a szombatos énekeskönyvekben sok Bogátí szerezte zsoltár fordult elo, amelybol néhányan szombatos voltára következtettek, Kanyaró elmodta, hogy a szombatosok egyfelol a zsoltárokból kiáramló hangulat, másfelol politikai okokból

használták Bogáti zsoltár fordításait. Azért, hogy az unitárius tanok révén megkaphassák a törvényes oltalmat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Bogáti csatlakozott a szombatosokhoz. Zsoltárainak alkalmazá­sa menedék szombatosoknak a korabeli üldözések elol.

A másik, Bogáti zsoltárokhoz kapcsolódó kérdés a jezsuitákkal szembeni ellenszenvének kinyilvánítása volt.  Bogáti nem csak nem szerette a jezsuitákat de azokat a nemzet legnagyobb ellenségeinek is tartotta. Ezt az érzését azonban csak egyetlen zsoltárban, és itt is letompított hangon közölte.

Még figyelmet érdemlo Bogátinak az anabaptistákhoz való vi­szony is. Ugyanis Pokoly arról számolt be, hogy Dávid Ferenc megin­tette Bogátit az 1560.éví zsinatról, hogy  „csendességben legyen a keresztelés feloli tanításban „ amibol Pokoly azt a következtetést vonta le, hogy Bogátí anabaptista volt..  Borbély István a Pokoly által említett zsinatot ismeretlennek mondta. Azonban az akkori unitárius vezetok a keresztelés kérdésében arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a keresztelésre nem az üdvösségre való tekintettel van szükség hanem az egyház érdekében.  Amint Borbély megállapította, Bogáti,  Dávid Ferenc és körével és az unitárius papság nagy többségével a gyermek­keresztelés mellett foglalt állást.

Felhasznált irodalom:

Jakab Elek: "Bogáti Fazakas Miklós a XVI,sz.-i magyar teológus és költo.” Ker.Magveto. 1880.

Kanyaró Ferenc:  „Bogáti zsoltára a jezsuiták ellen”, Ker.Magveto.l903  

Pokoly József : " Az erdélyi református egyház története,” 1903.

Borbély István:" A mai unitárius hitelvek kialakulásárak története.

Ker.Mgveto,  l923.

Gál Kelemen: „A kolozsvári unitárius kollégium története” 1935.

Klaniczay Tibor: „A magyar irdalom története 1600-ig” 1964.